Az első magyar egyetemet (Studium Generale Quinqueecclesiense) - V. Orbán pápa engedélyével - Nagy Lajos király alapította 1367-ben Pécsett. Az európai mintát követő négykarú egyetem egyik kara az orvoskar volt. Bár a szerencsétlen történelmi események következtében néhány évtized múlva az egyetemnek fel kellett függesztenie működését, a feltárt dokumentumok alapján Pécsett folyamatosan megmaradt valamilyen szintű egészségügyi képzés. A pécsi egyetem újjáéledése a trianoni békediktátum következményeként jött létre. Az oktatását Pozsony-ban 1914-ben megkezdő Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem 1919-ben kénytelen volt elhagyni az ősi koronázó várost, és mintegy fél évtizedes budapesti bolyongás után érkezett meg az egyetem 1923 őszén a Mecsek-aljára.

Az Erzsébet Tudományegyetem elméleti intézetei az orvosi kar 1918 tavaszi pozsonyi alapításakor még nem készültek el, ezért Pozsonyban csak a felső évfolyamokon indult meg az oktatás. Az elméleti intézetek csak az 1919-es pozsonyi menekülés után, a fővárosban alakultak meg kezdetben közösen a másik menekült egyetemmel, a kolozsvári Ferenc József Egyetemmel, mely később Szegedre került.

Az anatómiát a fővárosban a két menekült egyetem összevont évfolyamainak az 1920/21-es tanévben Lenhossék Mihály (1863-1937) professzor oktatta a budapesti I. sz. Anatómiai Intézet tantermében és laboratóriumaiban (Tűzoltó utca 58. sz. alatt). Lenhossék előadásait "Rendszeres anatómia, tájanatómiai vonatkozásokkal" címen. Az első évesek részére a gyakorlatokat " Anatómiai és szövettani gyakorlatok" címmel minden nap egész délután és szombaton délelőtt ugyancsak Lenhossék tartotta (felügyelte) az Intézet bonctermében és szövettani laboratóriumában. Az első budapesti oktatási évben, az 1920/21-es tanévben, az első félévben 391, a másodikban 629 hallgató iratkozott be az Erzsébet Egyetem orvosi karára. A következő tanévben már 1204 volt a hallgatók száma, csakúgy, mint 1922/23-as utolsó fővárosi tanévben. A két utolsó budapesti tanévben annyi változás volt, hogy az órákat - részben - az állatorvosi főiskolán tartották. Az első pécsi tanév orvostanhallgatóinak a létszáma 885 fő volt, a másodiké 680, a harmadiké 510, a negyediké 398, s ettől kezdve az orvostanhallgatók száma 300 és 400 között változott, további csökkenés az 1930-as évek közepétől állt be, amikor 200 és 250 között volt létszámuk.

A pécsi Anatómiai Intézet megalakulásakor, az Erzsébet Tudományegyetem Pécsre költözésekor, 1923-ban a volt pécsi sportcsarnok épületében (Dischka Győző út 5.) nyert elhelyezést. Tóth Zsigmond (1872-1950) 1922-es kinevezésével az Anatómia Intézet élére hosszú időre megoldódott az Intézet vezetése és az anatómia oktatása, hiszen Tóth professzor 1944-ig, 72 éves koráig állt az intézet élén. Az Intézet évfolyamonként átlag 60-70, majd 1942-től a háború végéig maximum 100 hallgató elméleti és gyakorlati képzését biztosította. A tágas bonctereimben az évfolyamok hallgatói egyszerre vettek részt a gyakorlati foglalkozásokon, amit rendszerint egy tanársegéd és egy-két gyakornok, illetve demonstrátor irányított. A mainál gyengébb tetemellátottság következtében az I. évfolyam hallgatói csak végtagokat preparáltak, s a nagy testüregek anatómiáját csak az ún. situs demonstrációk keretében - állványokon körülállva a tanársegéd által preparált tetemet - tanulmányozhatták. Egész tetemet csak a II. éves hallgatók preparálhattak a mainál összehasonlíthatatlanul kisebb mértékű oktatói irányítás mellett. A szövettani gyakorlati oktatás kb. 50-60, kizárólag haematoxylin-eosinnal festett, metszet ismertetésére szorítkozott, amit a hallgatók 20-as csoportokban végeztek, mert egy gyakorlati terem és 21 gyakorlati mikroszkóp állott csak rendelkezésre.

A jelenleginél jóval szűkebbre méretezett oktatási keretnek megfelelően csekély létszámú volt az asszisztencia: egy adjunktus és tanársegéd és két gyakornok képezte ennek fizetett részét, amit a díjtalan gyakornokok és demonstrátorok egészítettek ki. Az intézetben főleg leíró bonctani, szövettani és fejlődéstani kutatómunkához szükséges felszerelés állott rendelkezésre. Minthogy az intézet első igazgatója, Tóth Zsigmond, elsősorban az oktatáshoz szükséges szemléltető eszközök gyarapításán buzgólkodott: az intézeti munka jórészt múzeumi készítmények és oktatási ábrák készítéséből állott a szorosan vett oktatási munkán kívül. E munkák eredményességének köszönhető az intézet jelenlegi oktatási ábratári és múzeumi anyagának jelentős része. Tóth professzor nemcsak az előadásokat tartotta, hanem a felügyelete alatt dolgozó adjunktus, tanársegéd, gyakornok és demonstrátor oktatók segítségével a hatalmas, osztatlan boncteremben a bonctani gyakorlatokat is vezette. Vezetése alatt összesen 92 hallgató dolgozott demonstrátorként az Intézetben. Közülük többen később kiemelkedő egyetemi és egyéb szakmai karriert futottak be, mint Bodosi Mihály, Dvorszky Kornél, Karlinger Gy. Tihamér, Kisfaludy Kálmán, Kollár Lajos, Kollár Dezső, Mittag Margit, Mózsa Ernő, Rőhlich Károly, Schwartz Pál, Scipiades Elemér, Szanathy Júlia és Than Nándor.

Tóth professzor nyugdíjba vonulása után a tanszék vezetését és az anatómia oktatását adjunktusa, a fiatalon elhunyt Vereby (Röhlich) Károly (1900-1945) egyetemi nyilvános rendkívüli tanár vette át. Vereby a lehetőségeknek és az akkori szűkebbre méretezett kutatási igényeknek megfelelően 1944-ben modernizáltatta az intézet nem oktatási célt szolgáló helyiségeit. Ő alakította ki a múzeum helyiséget és a tantermi előkészítőt. Az intézet központi részét ezen átalakítás után egy hatalmas laboratórium képezte, melyhez a tanári szoba, könyvtár, egy kisebb laboratórium és egy meglehetős szűkre méretezett kísérleti állatműtő kapcsolódott. Ez utóbbi csak a legszükségesebb és meglehetősen primitív felszereléssel rendelkezett. Elég jó felszerelése volt viszont a földszinti szövettani gyakorlati helyiséghez csatlakozó fotólaboratóriumnak. Tóth professzor anthropologiai és fejlődéstani munkássága mellett Vereby Károly már mint tanársegéd ill. adjunktus is rendkívül nívós ós értékes szövettani és fejlődéstani kutató munkát végzett, amelyet főleg utolsó éveiben külföldi viszonylatban is jelentős kísérletes csontregenerációs vizsgálatokká fejlesztett.

Az 1945 nyarán tragikus hirtelenséggel elhunyt Vereby professzornak nem adatott meg, hogy az általa éppen átvett intézet további fejlődését biztosítsa. Így a meglévő helyzetnek éppen csak a megtartását szolgálta az intézet igazgatójának halálát követő kb. fél éves interregnum. A kar dékánja, Mansfeld Géza az anatómia oktatásával Melczer Miklós bőrgyógyász professzort bízta meg Entz Béla professzor felügyelete mellett. Ezt követően az Erzsébet Tudományegyetem és az Orvosi Kar vezetése Entz Béla rektor (1945/46) intenciójára úgy határozott, hogy az amerikai katonai fogságban lévő Szentágothai Jánost (1912-1994) hívják meg a tanszék élére és az anatómia oktatásának folytatására. Szentágothai 1946 márciusában lett magántanár, 1948-ban pedig akadémikus. Bár Lissák Kálmán rektor 1947 és 1949 között háromszor is felterjesztette Szentágothait egyetemi nyilvános rendes tanárnak, Szentágothai nem csak nem kapott kinevezést, hanem a Minisztertanács Tudományos Titkársága 1949-ben fizetését és minden juttatását is megvonta annak ellenére, hogy nagysikerű, Kiss Ferenccel együtt írt műve, Az ember anatómiájának atlasza már fél évtizeddel korábban megjelent. Az atlasz a következő években 32 nyelven összesen 82 kiadást ért meg. Végül Szentágothai 1951. szeptember 15-én lett professzor - még ekkor is csak 39 éves volt.

Az intézet oktatási munkája 1946. és 1947. években a régi oktatási formák között folyt, az órák változatlanul a "Dischkában" voltak, de a korábbinál magasabb hallgatói létszámmal. Emiatt, az elhelyezés mellett, jelentős nehézséget okozott, hogy a háborút követő években az intézetben az igazgatón kívül mindössze egyetlen végzett orvos dolgozott; Kiss Tibor, a későbbi sebészprofesszor, akit Szentágothai 1947-ben vett rá arra, hogy a budapesti anatómiai intézet tanársegédi állását odahagyva adjunktusként Pécsre költözzék. Így ő lett 25 éves korában az ország legfiatalabb adjunktusa. Az asszisztencia többi része kizárólag lelkes orvostanhallgató gyakornokokból és demonstrátorokból állott. Flerkó Béla, aki már Tóth professzor tanszékén is demonstrátorként dolgozott, 1947. szeptember 1-jétől hallgatóként díjas demonstrátor lett.

A régi Anatómiai Intézet tanterme

Az 1948/49-es tanévtől új oktatási (az un. csoportos) rendszer került bevezetésre a (megváltozott nevű) Pécsi Tudományegyetem Orvosi Karán. Az egyetlen boncteremben együtt dolgozó és oktatott 5-6 tanulócsoport zavarta egymás oktatását. Szentágothai professzor belső építkezési vonalon tehát legelsőként a megnövekedett létszámú és új módszer szerint - tanuló csoportokban - oktatott hallgatóság bonctermi oktatásának jobb feltételeit biztosította a boncterem válaszfalak segítségével hat kisebb - egy-egy tanuló csoportot befogadó - helyiségre történt felbontásával. A bonctani oktatás színvonalának további emelését az eredményezte, hogy a megyei tanácsok segítségével sikerült az intézet tetemellátását úgy megjavítani, hogy ez időtől az I. és II. évfolyam minden tanulócsoportja egész tetemet boncolhatott. Ez időben már Pécsett készült a Kiss-Szentágothai féle bonctani atlasznak számos preparátuma.

1951. február 1-én az Egyetemen újabb név- és szerkezet-változás következett be, melyek eredményeképpen önálló egyetemekké váltak az orvosi és jogi karok, valamint a Tanárképző Főiskola. A volt Orvosi Kar ettől kezdve Pécsi Orvostudományi Egyetem (POTE) lett.

Az intézet dolgozói 1962-ben.

A fokozatosan szaporodó állásoknak -az intézetben nevelődött végzett orvosokkal történt betöltése útján alakult ki az intézet jelenlegi oktatói gárdája, mely létszám tekintetében több mint kétszerese a 20 év előttinek, annak megfelelően, hogy a docensek, adjunktusok, tanársegédek és gyakornokok az I. és II. évfolyam 10-10 csoportját oktatják anatómiából és szövet-fejlődéstanból. Az intézet kettős munkafeladatának megfelelően kutatói munkahelyet is kellett biztosítani a növekvő oktatói gárdának. Így 1949-től fokozatosan történt az intézet nem oktatási részlegének célszerű átépítése, ami a túl nagyra méretezett tanári szoba rovására a kísérleti állatműtő megnagyobbításával és egy kis szövettani laboratórium kialakításával kezdődött. Ekkor nyerte az intézet központi részének déli frontja mai elrendezését. A megnagyobbított állatműtő az egyre jobban terebélyesedő kísérletes morfológiai munkairányzatnak megfelelő felszerelést kapott. Két évvel később az északi front célszerű átépítése következett, amelynek kapcsán a túlméretezett egyetlen laboratóriumi helyiségből két laboratórium és egy irodahelyiség, a korábbi nagy laboratórium előtti kihasználatlan előtérből viszont a műtőhöz csatlakozó állatboncoló, illetve könyvtárhelyiség lett. Így a korábbi könyvtárhelyiséget is sikerült a korábbinál megfelelőbb laboratóriumi célra átalakítani. Később a földszinten lévő fotólaboratórium melletti lakószobát is megkapta az intézet. A fotólaboratóriumnak az emeleti tantermi előkészítőből leválasztott helyiségbe történt átköltöztetésével pedig egy további meglehetős nagy helyiséget sikerült felszabadítani. E két helyiség célszerű felosztásával jött létre az intézet izotóprészlege.

A növekvő oktató és asszisztens létszám elhelyezését és az időközben több irányra szakadt kutatómunka feltételeinek biztosítását célszerűen szolgálták a vázolt belső átépítések, de átmenetileg is csak mérsékelten enyhítették az eredeti szűk keretek miatt egyre növekvő zsúfoltságot. Ezt a problémát gyökeresen csak az új Szövet-Fejlődéstani Intézet felállítása oldotta meg 1954-ben. Az Intézet az Orr-Fül-Gége Klinika létrejöttével felszabadult korábbi Orr-Fül-Gége Ambulancia helyiségeiben (Sallai u. 33.) alakult meg. Önálló tanszékként szerveztek meg, de az eredménytelen tanszékvezetői pályázat után ennek az intézetnek a vezetésével is Szentágothai professzort bízták meg. Itt két szövettani gyakorlati terem, és az egészen elavult mikroszkópok kicserélésével párhuzamosan 40 darabra felfejlesztett mikroszkóp-park lehetővé tette két tanulócsoport párhuzamos oktatását. A gyakorlati metszetkészletet az alap (haematoxylin-eosin festésű) sorozatok kiegészítése mellett különböző eljárások szerint festett és impregnált készítménysorozatokkal fejlesztették, úgy hogy jelenleg 140 különböző készítménysorozatból áll az intézet készlete, melynek főleg ideg-szövettani része igen sokoldalú.

A régi Anatómiai Intézet (Dischka Gy. utca) homlokzata

A Szövet-Fejlődéstani Intézetben a két oktató helyiség mellett három új kutató laboratórium és egy kisállatműtő (patkány, tengerimalac) nyert még elhelyezést, ami a laboratóriumok megfelelő felszerelése után lehetővé tette, hogy az 1950-es években fejlődésnek indult egyik fő intézeti munkairányzat: a neuro-endokrin kutatások az Anatómiai Intézetből a Szövettani Intézetbe helyeződjenek át. Főleg ezen vizsgálatok igényeltek megfelelő állatházat, amit az MTA Orvosi Osztályának a támogatásával sikerült megvalósítani. Ez viszont lehetővé tette az intézet saját, Wistar-eredetű patkánytörzsének létrehozását. A neuro-endokrinológiai kutatómunka egy részének, a Szövettani Intézetbe történt áthelyezése folytán felszabadult laboratóriumok, a közben kialakult kísérletes neuroembriológiai csoportnak biztosítottak munkahelyet. Szentágothai professzor Budapestre távozásával a korábban frequentált kutya és macska műtétek gyakorlatilag megszűntek, 1964-ben az Anatómiai Intézet állatműtő histochemiai laboratóriummá történt átalakításával enyhítette némileg a helyszűkét. Az MTA Biológiai Osztálya által 1965-ben az intézetnek juttatott elektronmikroszkóp az Anatómiai Intézet udvarán épített laboratóriumban nyert elhelyezést. Ez évben az Anatómiai épület egy részének átépítése kapcsán felújítást nyert a bonctermi részleg és valamelyest bővült a kísérleti állatház.

Szentágothai idejében korszerű, intenzív kutatómunka indult az intézetben. Az első kutatási irány abból adódott, hogy Szentágothai professzor az általa régebben művelt synapsis-degenerációs kutatásokat átplántálta új munkahelyére. Ezzel és a stereotaxikus módszer bevezetésével az intézet néhány év alatt a modern szemléletű funkcionális neuroanatómia és határterületeinek fontos metodikai gócpontjává vált, ahonnan nemcsak hazánk számos, de néhány külföldi tudományos intézet is átvette a stereotaxikus módszereket. E módszerek a synapsis-degenerációs szövettani technikákkal a synaptologiát tették az intézet első fő kutatási irányává, ami az idegvégkészülékek szerkezete és működése közti kapcsolat megismerésiét célozza. E kutatások legmodernebb kísérletes morfológiai módszereit (synapsis-degeneráció "izolált gerincvelő és agykéreg darab"-módszer) Szentágothai professzor dolgozta ki és velük számos alapvető gerincvelői, kisagyi, agykérgi és elemi neurophysiologiai symaptologiai és synapsis histochemiai problémát tisztázott munkatársaival. Ugyancsak a stereotaxikus módszerek szolgáltattak metodikai alapot egyes fontosabb idegpályák és reflexívek neuronális tagozódásának felderítését célzó pályatani kutatásokhoz. Az intézet második nagyobb kutatási iránya a neuroendokrin szabályozások vizsgálata az intézet néhány, kutatómunkát a 40-es évek végén, kezdő fiatal gyakornokának és demonstrátorának azon törekvésében gyökerezik, hogy egyes belső elválasztású mirigyek és hormonális függelékeik szöveti reakcióit quantitatív szövettani módszerekkel (magvariációs statisztika, quantitatív differenciális sejtkép', stb.) határozzák meg. E törekvésből szinte szükségszerűen következett, hogy hamarosan a hypophysis troph-hormonjaira bekövetkező szöveti reakciók, majd a köztiagy, illetve az egész központi idegrendszer befolyására terelődött a figyelem. Az intézet tudományos kutatásának harmadik iránya a kísérletes neuroembriológia. Ezzel az intézet egyben egy - Vereby Károly által hazánkban csaknem egyedül művelt - tudományos módszert, a kísérleti fejlődéstant is fel kívánta eleveníteni. A legnagyobb nehézséget az előzőhöz hasonlóan itt is az okozta, hogy a korai 50-es évek adta helyzetben teljesen autodidakta módon, az intéztet a téma iránt érdeklődő fiataljainak maguknak kellett elsajátítaniuk a szükséges módszereket.

Szentágothai kiterjedt nemzetközi kapcsolatokat alakított ki élvonalbeli külföldi, elsősorban amerikai, angol, francia és olasz kutatólaboratóriumokkal. Ezen kapcsolatoknak, valamint Szentágothai hazai és nemzetközi tekintélyének köszönhetően az intézet oktatói-kutatói azon kivételezett helyzetbe kerültek, hogy a hatvanas, hetvenes évek során is a "vasfüggöny" mögül rendszeresen mehettek általában egy éves külföldi tanulmányutakra. A csapat hamar a nemzetközi tudományos élvonalba került a gerincvelő és a kisagy szerkezetének, valamint az agyalapi mirigy központi idegrendszeri szabályozásának témaköreiben. E korszakból származik többek között a több kiadást megért Hypothalamic Control of the Anterior Pituitary című monográfia is, mely máig is az agyalapi mirigy élettanát és szabályozási mechanizmusait leíró egyik alapmű. Számos korszerű módszert dolgoztak ki, illetve vezettek be. Az 1968-ban leírt Halász-kés, a korabeli endokrin agykutatás egyik legsikeresebb műszere lett. Sétáló György denveri tanulmányútjának eredményeképpen intézetünkben indították el az első európai immunhisztokémiai laboratóriumot 1968-ban.

Szentágothai kiváló iskolát teremtett Pécsett. Ebben a korszakban az ország orvosegyetemeinek Anatómiai Intézetének élére sorra Pécsett nevelkedett Szentágothai tanítványok kerültek. A budapesti I. sz. Anatómiai Intézet élére maga Szentágothai, majd Réthelyi Miklós, a II-es Anatómiára Halász Béla került, a debreceni intézet vezetője pedig Székely György professzor lett. Az Állatorvosi Egyetem Anatómiai Intézete élére is az intézetből választottak igazgatót Hajós Ferenc személyében. Később, a 90-es években a szegedi Intézetet is pécsi anatómus vezette: Liposits Zsolt. Az Anatómiai Intézetek vezetésén kívül a pécsi Szentágothai iskola számos tanítványából lett hazai és külföldi intézetekben dolgozó nemzetközi hírű professzor, kutató, vagy kiemelkedő klinikus, mint Hámori József, Illei György, Gömöry András, Karlinger Gy. Tihamér, Kiss Tibor, Palkovits Miklós, Réthelyi Miklós, Salamon Antal, Török Béla, Jaszmann László, Petrusz Péter, Strazniczky Károly, Kosaras Béla - csak néhányat említve közülük.

Szentágothai távozása után, 1963-ban az Intézet vezetését Flerkó Béla professzor vette át, aki ugyanúgy 39 évesen lett professzor, mint Szentágothai, és aki csaknem 30 évet töltött az intézet élén. 1970-ben adták át a POTE új elméleti tömbjét a Szigeti u 12 alatt. Ide költözött az Anatómiai és Szövettani Intézet is a Dischka Győző utcából (ez jelenleg a Fogászati Klinika épülete), valamint a Ferencesek útjáról. Az új épületben az Intézet két szövettani gyakorlatos termet és 5, teljesen elszeparált bonctermet alakított ki. Ezek mellett a korábbinál lényegesen tágasabb teret kaptak a kísérletes laboratóriumok is. Az Intézetnek saját elektronmikroszkópos laboratóriuma és kísérletes állatháza is lett. Ebben az időben az Anatómia és Szövettan négy féléves tantárgy volt heti 4 bonctermi és 2 szövettani gyakorlattal és 2-4 előadással. A 250-270 fős évfolyamok számára az előadásokat elsősorban Flerkó professzor tartotta Mess Béla és Székely György docensek közreműködésével, az évfolyamonként 10 csoport számára a gyakorlatokat Donhoffer Ágnes adjunktus, továbbá Strazniczky Károly, Sétáló György, Tima Lajos, Lázár Gyula, Kosaras Béla és Lengvári István tanársegédek vezették. Flerkó Béla az intézet azon professzorai közé tartozott, akik rektori tisztséget (1979/85) is betöltöttek. Korábban a budapesti Királyi Magyar Tudomány Egyetemen Lenhossék Mihály 1914/15-ben, az Erzsébet Egyetemen pedig Tóth Zsigmond 1940/41-ben volt rektor. Flerkó Béla második rektori periódusa idején, 1983-ban indult az angol nyelvű orvosképzés a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Az Intézet egyik tagja, Tima Lajos kezdetektől 2004-ig az angol oktatás titkára volt.

A 70-es és 80-as években a POTE-n számos oktatási reformot vezettek be. Ezen időszakban gyakorlatilag alig volt két egymást követő, azonos szerkezetű tanév a POTE-n. Az anatómia oktatás többször váltva hol 3 hol 4 féléves volt. Több éven keresztül "integrált oktatás" folyt az élettannal és a biokémiával. Az óraszámok is többször változtak.

Temetői megemlékezés

A 80-as évek közepe óta Pécsett az Anatómia, szövettan és fejlődéstan tantárgyat az országban egyedülállóan 3 félévben oktatjuk, de össz-óraszámunk gyakorlatilag azonos a többi orvoskarokéval. A 90-es évek elején kritikussá vált az oktatáshoz szükséges tetemellátásunk. Az oktatáshoz használt tetemek addig elsősorban szociális otthonokban hozzátartozó nélkül elhunytak közül kerültek ki. A rendszerváltással együtt járó változások elapasztották ezt a forrást. Elsősorban Horváth Judit tanárnő áldozatos munkájával sikerült kialakítani egy új rendszert, mely olyan önkéntes felajánlókon alapult, akik életükben elhatározták, hogy holtuk után testükkel kívánják szolgálni az élőket, az orvosképzést. A kezdeményezésnek komoly segítséget adott, hogy sikerült mellé állítani az egyházakat és a médiákat. A temetőben külön, szépen gondozott parcellát alakítottak ki a holttestek számára, és minden évben a halottak napja körül tartott megemlékezésen nagyszámú hallgató, oktató és az egyházak képviselőinek jelenlétében mondunk köszönetet felajánlóinknak. Nekik köszönhetően még a jelentősen megnövekedett létszámú hallgatóink oktatási igényeit is ki tudjuk elégíteni.

Az Intézet tovább folytatta nemzetközi szintű kutatómunkáját. A kísérletek továbbra is a neuro-endokrinológia és neurohisztológia területén folytak. Számos korszerű módszert dolgoztak ki, illetve vezettek be. 1973-ban Csernus Valér szteroid RIA laboratóriumot állított fel, hazánkban elsőként, mely saját módszerfejlesztéssel és saját fejlesztésű, jó minőségű ellenanyagokkal máig is az intézeti kutatómunka fontos eszköze. Görcs Tamás és Liposits Zsolt kidolgozták a immunhisztokémia ezüst, majd nikkel intenzifikációs eljárását fény- és elektronmikroszkópos szinten, melynek segítségével a módszer érzékenysége lényegesen megnőtt. Rövid holland tanulmányút lehetőségeit kihasználva Vígh Sándor egy korszerű, in vitro bioassay módszert - szuperfúziós, perifúziós technika - honosított meg az intézetben 1986-ban. A módszert az intézet több kutatója továbbfejlesztette. A munka eredményeképpen intézetünk a módszer egyik nemzetközi központjává vált. Intézetünk kutatói állítottak fel és tartanak fenn, illetve szaktanácsolnak szuperfúziós laboratóriumokat a világ több neves kutatóintézetében elsősorban az Egyesült Államokban és Németországban.

Az intézet dolgozói előkelő helyet foglaltak el a hazai és nemzetközi tudományos közéletben is. Az intézetben nevelkedett kutatók közül eddig az MTA tagja lettek Szentágothai János, Flerkó Béla, Halász Béla, Székely György és Hámori József. Szentágothai János 2 cikluson keresztül az MTA elnöke, Halász Béla az MTA alelnöke volt. Az intézet kiemelkedő hírének köszönhetően az intézet több kutatója vállalt tartósabb munkát neves külföldi egyetemeken, kutatóintézetekben. Petrusz Péter a Department of Cell and Developmental Biology, University of North Carolina igazgatója, Strazniczky Károly a The Flinders University of South Australia (Adelaide) Anatómiai Intézetét vezette, Kosaras Béla a Harvard University Neurológiai klinikáján dolgozik, Merchenthaler István a Wyeth-Ayerst, Women´s Health Research Institute egyik kutatólaboratóriumát vezette, jelenleg az NIH Chapel Hill-i kutatólaboratóriumában dolgozik, Vígh Sándor a Tulane University (New Orleans) Anatómiai Intézetének professzora.

Flerkó Béla a rendelkezéseknek megfelelően 65 éves korában, 1992-ben adta át az Intézet vezetését Sétáló György professzornak, aki 2002-ig vezette az Intézetet. Flerkó professzor 2004-ban bekövetkezett haláláig aktívan részt vesz az Intézet munkájában kutató professzorként. Sétáló professzor jelenleg is aktívan részt vesz az intézet oktatómunkájában professor emeritusként.

2000. január elsejével politikai döntés alapján létrejött a Pécsi Tudományegyetem (PTE), melybe beolvasztották a térség valamennyi felsőoktatási intézményét. Így megszűnt a POTE is, amely Orvostudományi Karként a PTE 10 karának egyike lett. E változással egyidejűleg - a PTE többi karának hasonló intézeteitől való jobb megkülönböztetés érdekében az Intézet elnevezése is változott: PTE ÁOK Humán Anatómiai Intézet-e lett.

2002 óta az intézet vezetője Csernus Valér professzor. Ez évben változott vissza az Intézet neve is a hagyományoknak és a nemzetközi szokásoknak jobban megfelelő Anatómiai Intézet-té. Bevezetésre került a kredit rendszerű képzés. Az intézet az azt követő években jelentős fejlődésen ment át. A változás szükségességét a kreditrendszer bevezetésén kívül a hallgatók számának ugrásszerű növekedése okozta. 2007-re a korábbi évfolyamonként 180-200 magyar és 40-60 angol hallgató helyett a két évfolyam (első és második) három szakán (orvos, fogorvos és gyógyszerész) összesen 500 magyar, 430 angol és 410 német hallgatót oktatunk. A hallgatók számának növelése az infrastruktúra fejlesztését is igényelte. 2006-ban két új bonctermet és egy új szövettanos tantermet alakítottunk ki. A hét boncteremben korszerű klímaberendezés és világítási rendszer van. Három szövettanos termünk mindegyikében 26 korszerű mikroszkóp álla a hallgatók rendelkezésére. Minden teremben van egy - a diavetítést kiváltó - számítógépes vetítési rendszer, valamint egy nagyképernyős TV-re kötött mikroszkóp-kamera, melyek jelentős mértékben segítik az oktatást.

Az egyik új boncterem

A korszerű oktatási elveket követve a tematika és az óraszám lényegi változtatása nélkül a tantárgystruktúra is átalakult. Jelenleg a hallgatók két-két félévben tanulnak külön tantárgyként makroszkópos anatómiát, valamint szövet- és fejlődéstant, majd egy egy féléves neuroanatómiát, melynek végén egy komplex szigorlat van.Bevezettük a szervezett évközi számonkérések rendszerét. Hallgatóink félévenként háromszor számítógépes vetített képek segítségével teszteket írnak, melynek eredménye beszámít a vizsgajegybe. Az évközi számonkérések rendszere növelte a hallgatók évközi tanulási kedvét, és ez érezhetően javította a vizsgaeredményeket. Előadásainkba jelentős mértékben bevonunk klinikus előadókat is. A klinikai élményekkel tarkított, színvonalas anatómia és szövettan előadások a hallgatók körében népszerűek, és az életközeli orvosi élmények az egyébként száraz tárgy népszerűségét. A kötelező tárgyak mellett az intézet számos választható tárgyat is meghirdet. Ezek közül legnépszerűbbek a boncolási kurzusok, melyeken a hallgatók a kötelező gyakorlatokon is szereplő tetemeket boncolják a több idő miatt jó minőségben. Ez nemcsak a hallgatók tetemhez jutási lehetőségét javítja, hanem a kötelező órákon is teret enged több magyarázat számára. Szintén igen népszerű a "kétdimenziós anatómia" kurzus, ahol a hallgatók klinikus előadók bevonásával összehasonlíthatják a korszerű orvosi képalkotó eljárások által kapott képeket háromdimenziós anatómiai élményeikkel. A hallgatók tanulásának és informálásának megkönnyítésére az intézet oktatói mintegy 10 éve egy saját internetes oktatatási és információs rendszert tart fenn (an-server.pote.hu). A jelenleg mintegy 7000 file-ból álló, a világ bármely részéről elérhető oldalak a hallgatók aktuális tájékoztatásán kívül komplett szövettani tananyagot, interaktív, feliratozott tetemfotókat és az előadások demonstrációs anyagát tartalmazzák. A tanulást animációk, video-felvételek is segítik.

Sajnos a jelentősen megnövekedett oktatási teher (heti 296 órát kell oktatni az intézet oktatóinak) jelentősen nehezíti a kutatómunkát. Az intézet munkatársai mindezek ellenére komoly erőfeszítések eredményeképpen még mindig az egyetem legtöbb tudományos eredményt felmutató intézetei közé tartozik. Intézetünk oktatói az elmúlt 30 évben 131 könyvet és könyvfejezetet,

A CECE-25 szervezői és az ESCE vezetősége az Aulában

valamint 886 tudományos folyóiratcikket publikáltak zömmel angol nyelven, elismert nemzetközi folyóiratokban.A cikkek összesített impakt faktora meghaladja a 2000-et, közleményeiket több mint 12000-szer idézték. Jelenleg az intézet 20 főállású és 8 részmunkaidős oktatója közül 20-an rendelkeznek Ph.D., 6-an az MTA doktora és 13-an Dr. Habil fokozattal. Az intézet oktatói számos hazai és nemzetközi tudományos társaság tagjai, illetve vezetőségi tagjai, valamint több nívós nemzetközi tudományos folyóirat szerkesztőségi tagjai. Csernus Valér a Német Tudományos Akadémia (Deutsche Akademie der Naturforscher Leopoldina) rendes tagja. Az intézet munkatársai sikeresen vesznek részt hazai és nemzetközi tudományos pályázatokon is. Intézetünkben rendszeresen 6-8 folyó, elnyert jutatási pályázat segíti kutatómunkánkat több tízmillió forint értékben. A hagyományosan tovább folytatott kísérleti módszereink mellett - stereotaxikus állatműtétek, immunhisztokémia fény-, és elektronmikroszkópos szinten, pályakutatások, RIA, szuperfúzió - új, korszerű módszereket vezettünk be - molekuláris biológiai módszerek (RT-PCR, blotting, gene-silencing), szövettenyésztő módszerek, kisállat magatartás-vizsgáló módszerek - és ennek megfelelő laboratóriumokat állítottunk be. Az intézet oktatói részt vesznek országos és nemzetközi tudományos szervezetek, testületek munkájában. Többen az MTA köztestületi tagjai. Csernus Valér a Német Nemzeti Természettudományos Akadémia (Deutsche Akademie der Naturforscher Leopoldina) rendes tagja. Számos hazai és külföldi kutatóintézettel folytatunk gyümölcsöző tudományos együttműködést Chilétől Japánig. 2002 és 2011 között intézetünkben összesen 10-en nyertek el Ph.D. fokozatot. Az intézetnek jelenleg (2011) 15 PhD hallgatója van. TDK-s hallgatóink is, akik szintén segítenek oktatómunkánkban tudományos eredményeikkel igen jól szerepelnek hazai és nemzetközi tudományos konferenciákon. Az intézet rendezte 2002-ben a Biológiai ritmikus folyamatok. A biológiai óra szerepe az élővilágban symposiumot, 2005-ben a Magyar Idegtudományi Társaság 11. kongresszusát, és a Magyar Anatómus Társaság XIII. kongresszusát, valamint 2010-ben a European Society for Comparative Endocrinology 25. kongresszusát (CECE-25). 2011-ben részt vett a Magyar Élettani Társaság, a Magyar Anatómus Társaság és a Magyar Farmakológus társaság közös konferenciájának rendezésében.

Az intézet oktatói aktívan részt vesznek a kari és az egyetemi közéletben. Lázár Gyula egy perióduson keresztül az egyetem tudományos rektorhelyettese volt. Csernus Valér két dékáni periódusban oktatási dékánhelyettes, egy periódusban általános, oktatási és tudományos dékánhelyettes volt. Az intézet oktatói számos egyetemi és kari bizottság munkájában vesznek részt, illetve töltenek be vezető szerepet. Többek között Lázár Gyula a kari Habilitációs Bizottság, Csernus Valér a Kurrikulum Bizottság, Horváth Judit a Tanulmányi Bizottság, Lengvári István a K+F Bizottság elnökei voltak, Rékási Zoltán a Doktori Bizottság titkára. Mess Béla a Német Program Bizottság tanácsadója. Az intézet 2013 január óta Reglődi Dóra professzorasszony vezetése alatt áll, az intézetvezeto helyettes Horváth Judit egyetemi docens.

Az intézet jelenlegi oktatóinak és munkatársainak névsora az alábbi linken érhető el.